Published on Nov 25th, 2011 by Gabor in Piac, market with Comments Off

A Moody’s leminõsítése után – ha még nem tette volna meg – mindenkinek el kell azon gondolkodnia, hogy megtakarításait mibe fektesse. Aki nem hisz a részvények erejében, vagy akár a befektetési alapokban, ami e válságban érthetõ, annak a valuták és az arany, gyémánt, termõföld marad menekülési lehetõségnek. Az angol és amerikai elemzõk az euró bedõlését jósolják, hogy ezzel erõsítsék a dollárba és a fontba vetett bizalmat. Az euró-pártiak szerint az euró hanyatlása megrázná a BRICS országok gazdaságát is, hiszen nekik ez egyet jelentene külpiacaik elvesztésével és a növekedésre, exportra alapozott gazdaságuk azonnali átrendezésének kényszerével. A valuták inflálódása tehát törvényszerû, s ez a folyamat körbefut a bolygónkon. Az értékõrzés biztosítása tehát korparancs.

Az országok jegybankjai más és más stratégiát választanak a források bõvítésére, de ez is erõsíti az inflációs nyomást, hiszen a gazdasági válság újabb hullámában még nincs tiszta kép a kivezetõ stratégiákról. Az látható, hogy a megoldás középpontjában a munkahely-teremtésnek kell állnia, a közelmúlt amerikai és európai tüntetései is azt jelezték, hogy már politikát befolyásoló, felsõfokú végzettségû, magasan képzett fiatalok számára sincs hely a munkaerõpiacon. Meg kell fordulnia annak a trendnek, hogy a fejlett országok kiszervezik a gyártásukat, szolgáltatásukat az olcsóbb országokba, hiszen a belsõ fogyasztásnak így kiesik a forrása a munkanélküliek és kevésbé fizetõképes rétegek számának növekedésével. Nem véletlen az USA azon törekvése sem, hogy vámot vet ki az alulértékelt valutájú országokból érkezõ importra, de ez csak az elsõ lépés lehet. Ha a fejlett országok nem akarják, hogy minden vagyonuk az általuk beruházott összegekbõl és az általuk vásárolt termékek jövedelmébõl meggazdagodott országoké legyen, tehát még a maradék forrásaikat, infrastruktúrájukat is megegye egy-egy ázsiai, dél-amerikai mamut, akkor elõbb-utóbb rákényszerülnek kereskedelmi, beruházási, munkaerõ-piaci politikájuk átértékelésére. A megoldás nem a kínai pénzek felhasználása, hanem a Münchausen-effektus: saját hajuknál fogva kell kihúzni magukat a bajból, ami komolyabb együttmûködést tételez a gazdasági és állami vezetõk részérõl. Az adó- és pénzügypolitikáktól el kell mozdulni az újabb gazdaságpolitikák felé.

A válság megmutatta, hogy aki szegény, az még szegényebb lesz, s a lecsúszás már nem veszély, hanem realitás a középosztály számára is. A pénzbõség és pénzszûke jó és rossz hírei villámsebesen járják be a világot és ezért hektikussá válnak a piacok. Az internet korában szinte nincs is idõ megállni és végiggondolni a hosszú távú folyamatokat. S ez a kapkodás csak növeli a gondokat. Egyelõre, bármilyen is a pénzpolitika, az egyik igazán hosszú távú érték az arany marad – mondja dr. Varga Zoltán, az Arteus-Capital vezérigazgatója. ‑ Azt tudjuk, hogy a föld aranykészlete 20 évre elegendõ, tehát szûkös forrásról beszélünk, amikor a kitermelés költségei csak nõnek a szigorú környezetvédelmi elõírások, növekvõ beruházási költségek miatt.

Míg korábban az arany árfolyama nem követte a részvények árfolyammozgását, sõt inkább ellenében hullámzott, hiszen ha felmentek a részvények árai, akkor mindenki futott utánuk, és az arany nem volt érdekes, és ha lezuhantak, akkor mindenki menekült az aranyba; most ez a trend megfordult, azon cégek révén, akik közös aranyvásárolóként lépnek a tõzsdére, és papírjaik fedezete a fizikai arany. A legjobb befektetés nem a papír, hanem a fizikai arany, ami azok számára is elérhetõ, akik kicsiben gondolkodnak és havi megtakarításaikat is biztonságba akarják tudni. Az nem kérdés, hogy az arany ára fel fog menni, ha a válság fokozódik, de a tõzsdei árfolyamok hullámzásával – és a relatív pénz- és kereslethiány miatt ‑ az ár most éppen lefelé tart. A legszélsõségesebb elemzõi vélemények 1500 és 2200 dolláros árat egyformán vizionálnak. De amikor 20-40 dollárt szánkázik naponta az árfolyam, lehetetlen rövidtávra gondolkodni, csak hosszú távra szabad – véli Varga Zoltán. Magyarország elsõ leminõsítése a forint árfolyamára mérhet nagy csapást, ezért fontos mielõbb a háztartásokban az aranybefektetések növelése. Egyes vélemények szerint a forint-euró árfolyam elérheti a 350 forintos szintet is. Magyarországnak jövõre 4 ezermilliárd eurónyi adósságot kell törlesztenie, amelynek fedezete az IMF jóindulatán múlik, de tudható, hogy Portugáliának 35 milliárd eurót kell elõteremtenie, tehát gond lesz az euró értékállóságával is. Ebben a helyzetben nem marad más, mint nagyon stabil értékek keresése, magunknak, utódainknak. 

D. Gábor György