A Reutersben érdekes cikk jelent meg a napokban:

„Miközben a Dow Jones igencsak küszködött az elmúlt néhány hét során, az arany komoly meglepetést okozott a piaci tendenciák szakértõi számára azzal, hogy a EU adósságválság közepette árfolyamának mozgása szorosan követte az értékpapírok árfolyamát. A decemberi amerikai arany határidõs ügyletek árfolyama 3.80 dolláros esés után 1716 dolláron áll unciánként.”

A jelenség egy érdekes kérdést vet fel, amit megpróbálunk körüljárni ebben a cikkben. Két héttel ezelõtt a Dow Jones ipari átlag árnyalatnyit emelkedett az arany árfolyamával egyetemben. A múlt hét elõtti héten a Dow 300 pontot esett és az aranyeladások ezzel együtt emelkedtek. Ebbõl sokan arra a következtetésre jutottak, hogy az arany árfolyama követi a részvényárfolyamok mozgását.

A szakértõk egyre hangoztatják, hogy a befektetõk megpróbálnak biztonságos papírokba menekülni, amikor baj van a tõzsdén. Az emberek az értékpapíroktól és az aranytól egyaránt megszabadulnak, amerikai kincstárjegyre cserélve az elvileg kockázatosabb befektetési formákat. [Hozzátennénk, hogy komolyabb eséseknél sok befektetõ azért adja el aranybefektetése egy részét, mert valamibõl muszáj pótolnia veszteségeit és erre az arany a legkézenfekvõbb és legbiztosabb megoldás.]

Ez egy olyan üzenet, amit az elit megpróbál az emberekbe sulykolni: „Az arany éppen olyan befektetési eszköz, mint az IBM, Exxon vagy OTP részvények.” Néhány fontos szempontot azonban kihagynak a képletbõl.

Kezdjük az elején. Az uralkodó hatalom gyûlöli az aranyat. A pénz hatalma a központi bankok pénznyomtatási jogából ered. Ha az emberek képesek a szó szoros értelmében a föld alól pénzt teremteni elõ, akkor még mindig rendelkeznek némi hatalommal saját boldogulásuk irányítása felett, a hatalmi elittõl függetlenül.

Ezt az olyan emberek, akiknek elsõdleges célja a világ feletti uralom megvalósítása nehezen tolerálják. Ha az emberek képesek másoktól függetlenül vagyonra szert tenni, akkor az elit nem rendelkezik teljes hatalommal. A teljes hatalom megszerzése pedig tervük egyik legfontosabb állomása.

Ebbõl következõleg az elit mindent megtesz az arany árfolyamának manipulálása és gyengítése érdekében. Ezért láthatjuk, hogy a fiat pénz tartós emelkedésének periódusai vagy ahogyan manapság már magyarul is hívják a „bika piac” sokkal tovább tart, mint az arany tartós emelkedése. Az elit mindent megtesz annak érdekében, hogy a pénzpiacok tartós emelkedése minél tovább tartson. Az utolsó nemesfém bika piac a 70-es években volt és körülbelül 10 évig tartott. Utána egy 20 éves fiat pénz bika piac következett. Az arány kettõ az egyhez.

A mostani nemesfém bika piac 2000 körül kezdõdött. Az arany árfolyama 2000 óta folyamatosan emelkedik. Természetesen a tõzsde is emelkedõ tendenciát mutat és ez némiképp elhomályosította az arany tündöklését. Ennek eredményeként a fõvonalas média igazolva látja magát, amikor üzleti periódusok vagy tendenciák azonosítása helyett kijelenti, hogy az arany árfolyamának emelkedése csak egy újabb lufi.

Ez a megállapítás igen távol áll a valóságtól. A 2000-et követõ néhány év során hihetetlen mértékû monetáris élénkítéseket hajtottak végre és az ilyen jellegû támadásoknak még most sincs vége. Ez történik, amikor az értékpiacok elszállnak. Elsõ lépésként a központi bankok elkezdenek pénzt nyomatatni az értéktõzsde inflálódása érdekében, egészen addig, amíg a fellendülés zuhanásba nem megy át.

Ezt persze nem lehet a végtelenségig folytatni. Elõbb-utóbb a piaci torzulások túl károssá válnak. Mindennek van határa és mára sikerült elérni ezt a határt. Az ezredforduló környékén a piac óriási mértékben zsugorodott és az ösztönzések csak rontottak a helyzeten. A folyamat megfordult és az arany árfolyama (az ezüsttel együtt) emelkedésnek indult.

Mivel a folyamat megfordult (tehát elindult a nemesfémek bika piaca) tudni lehetett, hogy az ösztönzések nem járhatnak sikerrel, és így is lett. Ezeket a sikertelen próbálkozásokat hívjuk ma „hitelválságnak” és „ingatlanpiaci válságnak”. A folyamat az Egyesült Államokból indult, de rövid idõ alatt az egész világra átterjedt.

Sokan sokféle okot hoznak fel az ingatlanpiaci válság kialakulására, de amikor az ember kellõ távolságból és megfelelõ rálátással szemléli a helyzetet, a valóság egyértelmûvé válik. Az osztrákoknak igazuk van. A modernkorban a gazdaságot a központi bankok által irányított infláció határozza meg. A fellendülést zsugorodás vagy más szóval zuhanás követi és ennek nem volt köze a szabályozások elégtelenségéhez. Ez egy tisztán banki jelenség.

Sokszor beszéltünk már arról, hogy véleményünk szerint a mostani egyben a végsõ zuhanás is. A dolláralapú tartalékrendszer halott. Akkor halt meg, amikor a Fed 16 000 milliárd dollárt nyomtatott a csõd szélén álló bankok és pénzintézetek kimentésére a 2008-as válság idején.

A hatalmon lévõ erõk ezt természetesen nem szeretnék beismerni. A mai internetkorszakban még ádázabbul harcolnak a manipuláció nyomainak eltüntetéséért. Miközben azon munkálkodnak, hogy a jelenlegi pénzrendszert egy új világvalutára cseréljék, a meglévõ rendszert is életben akarják tartani.

Ennek érdekében megpróbálnak zavart kelteni a folyamatok azonosítása terén. Nem akarnak az arany fellendülési periódusáról vagy bika piacáról beszélni, mert akkor kénytelenek lennének kimondani, hogy igenis a fellendülés és a zsugorodás idõszakai felváltva követik egymást, amit szintén nem akarnak, mert akkor viszont azt kellene beismerniük, hogy ezeket a destruktív periódusokat a központi bankok idézik elõ.

Céljuk elérése érdekében inkább mindenféle történeteket találnak ki. A legújabb ilyen történet, hogy az arany is csupán egy a sok befektetési forma közül, és a többi értékpapírhoz hasonlóan követi a tõzsde mozgását, az elmúlt néhány hét tõzsdei eseményeit hozva fel bizonyítékként.

Természetesen van némi igazság a dologban. Az intézmények is elkezdtek aranyat vásárolni és aranybefektetéseiket a többi értékpapírhoz hasonlóan adják és veszik. Azt kijelenteni azonban, hogy a befektetõk megpróbálnak megszabadulni aranybefektetéseiktõl (és helyettük amerikai kincstárjegyeket venni), amikor esik a tõzsde, nevetséges feltételezés.

Az arany a 70-es években is követte a Dow Jones mozgását. Azokban az években is együtt emelkedtek és estek, legalábbis nagyjából. Valószínûleg azért, mert a nagy intézmények azokban az években is vásároltak aranyat.

1979-ben és 80-ban azonban valami más is történt. Az arany árfolyama az egekbe szökött. Bárki ellenõrizheti. Rövid idõ alatt 400 dollárról egészen 800 dollárig emelkedett, majd ismét visszatért ugyanarra a szintre. Elõfordulhat, hogy ugyanez történik majd ennek az emelkedési idõszaknak a végén is, de még nem tartunk ott.

Egyesek azt mondják, hogy a 80-as évek tendenciái az óriási mértékû infláció miatt anomáliának számítanak, azonkívül azokban az években próbálták a Hunt testvérek sarokba szorítani a világ ezüstpiacát és ez okozta az arany szárnyalását. Ez természetesen nem igaz. A központi banki periódusok miatt a mostani arany bika piac is hasonlóképpen kell, hogy végzõdjön, amennyiben semmi nem jön közbe. Ez szinte elkerülhetetlen.

Miért? Mert a hatalmi elit a végsõkig kitart a pénznyomtatás és inflációgerjesztés mellett a bukásra ítélt fiat pénzrendszer életben tartása érdekében. Elképzelhetõ, hogy mesterségesen elõidézik az aranypiac zuhanását, ahogyan tették ezt 1980-ban is.

„De hiszen az akkori hirtelen emelkedés és zuhanás a piaci manipuláció következménye volt!” – mondják egyesek. Igen, a piacot valóban manipulálták, de ha nincsenek a Hunt testvérek lett volna valami vagy valaki más. Az ilyen hirtelen irányváltás általában a manipuláció jele.

A lényeg, egy befektetõ szempontjából, hogy a 70-es években be lehetett csapni az embereket a tõzsdei mozgások magyarázatát illetõen. Valószínûleg legtöbben egyetértettek a párhuzammal és elhitték, hogy az arany is csak olyan befektetés, mint a többi.

Aki ezt gondolta tévedett. A mai tõzsdei világban a bika piacok mindig éles emelkedéssel zárulnak a központi bankrendszernek köszönhetõen, amely mindent megtesz, hogy a közönséges náthát tüdõgyulladássá alakítsa.

Ez egy jó hasonlat a jelenlegi piacokra. A piac most enyhén lázas, de mire az elit mindennel végez, a lázból gyógyíthatatlan, mindent felemésztõ betegség lesz. Csak találgatni lehet, milyen magasságokba emelkedhet még az arany ára.

Természetesen ilyen magas árak mellett az emberek papíron vásárolnak aranyat. Innen erednek a veszteségek. Kérdezzük csak meg Gerald Celente-t, aki hatjegyû arany futures befektetését veszítette el az MF Global csõdje miatt a napokban (melynek története külön cikket igényelne).

Ez a példa egy újabb tényezõt hoz elõtérbe. A központi bankok által generált piaci periódusok hatására a pénzügyi visszaélések száma is emelkedett. Ez elkerülhetetlen. Az egyes visszaélések leleplezését az elit arra használja, hogy még több törvényt és szabályozást vezessen be, tovább összpontosítva a hatalmat a kormány kezében, amivel saját központi banki csalásuknak biztosítanak támogatást.

Ne higgyünk tehát a tõzsdeindexet követõ aranyárfolyam meséjének. Emlékezzünk inkább a 70-es évekre. Akik akkor arannyal rendelkeztek és akkor léptek ki, amikor a tõzsdeindexet elhagyva az arany árfolyama az egekbe szökött vagyonokat kerestek.

Egyszerûnek hangzik a történet: „Tartsuk aranybefektetésünket, amíg az árfolyam el nem éri az 5000 dollárt és akkor adjunk el.” Igaz? Sajnos nem ilyen egyszerû a helyzet. Az Internet forradalomnak köszönhetõen sok értelmes ember nagyon is tisztában van a fent leírtakkal, és ezt a központi bankokat irányító elit is tudja. Ennek ismeretében nehéz elképzelni, hogy az elit hagyná, hogy az arany elérje az 5000 dolláros (vagy ki tudja milyen magas) árfolyamot.

Valami közbe fog szólni. Egy háború talán. Esetleg egy elõre megtervezett promóciós kampány a Wall Street és a tõzsdespekulánsok ellen vagy egy súlyos, egyre terjedõ gazdasági válság, melynek hatására elkobozzák a magánkézben levõ befektetési aranyat és egy új világvalutát hoznak létre. Talán mindhárom egyszerre.

Akik vettek aranyat és/vagy ezüstöt bizonyára elnyerik jutalmukat (bizonyos mértékig) mielõtt mindez megtörténne (amennyiben a fenti elmélet megállja a helyét), de fontos az óvatosság. Valószínûleg éppen periódusváltás elõtt állunk, így aki figyelmen kívül hagyja ezt az eshetõséget, a modern történelmet és annak tanulságait hagyja figyelmen kívül. Utoljára a 30-as években szállt el ilyen mértékben a piac és jól tudjuk mi lett az eredménye.

A New Yorki Fed illegálisan pénzt nyomtatott, Roosevelt pedig úgy próbálta eltusolni, hogy pár napra bezáratta a bankokat. Akkor az elit minden fortélyát bevetette, hogy másra hárítsa a felelõsséget. A Wall Street-re mutogattak, ezreket tartóztattak le, több száz vagy ezer vállalatot tettek tönkre, drákói törvényeket hoztak (melyek tovább nyújtották a válságot és intézményesítették a Fed-et) elkobozták az emberek tulajdonában lévõ aranyat és végül, amikor már semmi sem mûködött elindítottak egy világháborút.

Nyilván egyesek ezt összeesküvés elméletnek nevezik majd. Szerintem egyértelmû, hogy történelmünket a háttérbõl irányítják, így a valóságelmélet találóbb kifejezés lehet.

Akárhogyan nevezzük, a lényeg, hogy hamarosan ismét szemtanúi lehetünk ennek a kipróbált receptnek…