A legtöbb hiperinflációt az indítja el, hogy az államnak nincs elegendõ bevétele. A költségvetési hiányt általában hitelekbõl fedezik, de ha egy állam nem tud hitelt felvenni, például mert a hitelezõk túl kockázatosnak tartják, akkor kénytelen növelni a pénzkibocsátást, magyarul pénzt nyomtatni. Ha a jegybank megfelelõ (arany-, áru- vagy egyéb) fedezet nélkül nyomtat pénzt, akkor az elértéktelenedik, ami inflációt okoz. Emiatt az adóbevételek reálértéke csökken, a hiány tovább emelkedik, ezért az állam kénytelen még több pénzt kibocsátani, ami tovább gerjeszti az inflációt. A folyamat öngerjesztõ, a végeredmény hiperinfláció.
A 20. századi elsõ hiperinflációját Németország területén a Weimari Köztársaságban láthattuk. A pénzromlás mértéke elérte a havi 3,25 millió százalékot (az árak 49 óránként duplázódtak). Németországot a gyõztes hatalmak kártérítésre kötelezték, de mivel nem fizetett, megszállták az ipari központjait. A kiesõ bevétel pótlására kezdett a kormány fedezet nélkül pénzt nyomtatni, ami végül hiperinflációba torkollott.
A bankok elõtt kígyózni kezdtek a sorok, a kínzó pénzhiány orvoslására az emberek elõször betétjeiket vették ki.
A bankjegyek tárolása, mozgatása egyre nagyobb energiát igényelt.
Fizetéskor az idõrabló számolás helyett, inkább súlyra mérték a bankjegyeket.
A váróteremben egy tábla kéri, hogy a páciensek hozzanak magukkal a fûtéshez szenet.
Az új német márka megjelenése után a bankjegyek alternatív felhasználása.
Az új német márka megjelenése után a bankjegyek gyújtósként való felhasználása.
A világtörténelem legnagyobb áremelkedése Magyarországon volt a második világháború után. A havi inflációmegközelítette a 41900 billió (4,19 x 1016) százalékot, az árak 15 óránként duplázódtak. 1946. augusztus 1-jén a pengõt leváltotta a forint, ekkor 400 000 000 000 000 000 000 000 000 000 pengõ ért egy forintot. A gyors drágulás a vesztett háború, a kifosztott államkassza és az elégtelen termelés törvényszerû következménye volt, ugyanúgy, mint a mind magasabb címletû pénzek kibocsátása s a nyomasztó pénzhiány enyhítésére a „bankóprés” beindítása. A pengõ és a forint átváltási aránya: 400 ezer kvadrillió pengõért (4-szor 10 a huszonkilencediken) lehetett egy darab új egyforintos érmét kapni.
Rágyújtás egy elértéktelenedett 1 Milliárd pengõssel.
1946. augusztus 1-jén jött a Forint. Utcaseprõ takarítja az eldobált papírdarabokat.
A legnagyobb forgalomba került bankjegy. Százmillió Billpengõ, azaz Billiószor százmillió.
1946. A világ legnagyobb címletû bankjegye. Már nem került forgalomba.
1993-1995 Jugoszlávia. A délszláv háború közepén 1994 januárjában 313 millió százalékkal emelkedtek az árak Jugoszláviában, azaz naponta 64,6 százalékkal drágult minden. A jugoszláv hiperinfláció fõ oka a háború volt, mely a térség minden országát érzékenyen érintette. A háború mellett rengeteg kormányzati hiba vezetett a világtörténelem harmadik legnagyobb áremelkedéséhez.
2008 novemberében az afrikai országban 79,6 milliárd százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak, szinte naponta duplázódtak. A dollár Zimbabwe hivatalos fizetõeszköze volt 2009-ig. Jelenleg hiperinfláció sújtja, használatát felfüggesztették. Az infláció kordában tartására irányuló erõfeszítések, illetve a 2006-ban, 2008-ban és 2009-ben végrehajtott háromszori denomináció ellenére 2009. április 12-én gyakorlatilag megszüntették a nemzeti valuta használatát. Ez azután következett be, hogy a zimbabwei központi bank 2009 januárjában törvényessé tette a külföldi fizetõeszközök használatát a pénzügyi mûveletekben. Jelenleg Zimbabwében mindenféle pénzügyi mûveletre külföldi fizetõeszközt használnak, köztük a dél-afrikai randot, a botswanai pulát, az angol fontot, az eurót és az amerikai dollárt. A hivatalos inflációs ráta: 1998-ban 32%, 2004-ben 133%, 2005-ben 585%, 2006-ban közel 1000% volt. 2007 májusában az infláció 3731,9% volt. 2008. októberében 231.000.000% volt.