5 éves árfolyam
Gold Chart
1 éves árfolyam
Gold Chart
1 napos grafikon
Gold Chart

Az egyiptomi gyújtódoboz: Avagy hogyan éheztetik a bankok és a befektetõk a harmadik világot

2011.02.07. 08:26 - Piaci hírek

 Ellen Hodgson Brown, truth-out.org

„Ami egy szegény embernek egy darab kenyér, a gazdag ember számára értékpapír eszközállomány.” – Ann Berg, határidõs befektetõ, a Guardian UK-nak nyilatkozva.

A legtöbb ember látja, hogy az egyiptomi és tunéziai események egyik kiváltó oka a globális élelmiszerárak és a munkanélküliség drasztikus emelkedése. Az AP hírügynökség adatai szerint az egyiptomiak közel 40%-a a Világbank által meghatározott szegénységi szintnek megfelelõ napi 2 dolláros jövedelembõl próbál túlélni. Az elemzõk szerint az élelmiszerár infláció jelenleg 17% Egyiptomban. Az igazán szegény országokban az emberek bevételük 60-80%-át élelmiszerre költik. Amikor azon bosszankodunk, hogy már megint 20 forinttal drágább lett a kenyér vagy a tej, gondoljunk arra, hogy Egyiptomban és más szegény országokban sok ember számára ez az éhezést jelenti.

Kövesd a pénzt

Az élelmiszerárak mostani hirtelen emelkedésének okairól jelenleg is folyik a vita. Sok elemzõ a FED által indított mennyiségi enyhítést okolja, ami szerintük hiperinflációhoz vezet. Túl sok pénz verseng túl kevés áruért, a klasszikus magyarázat.

Az egyetlen probléma ezzel a magyarázattal, hogy a globális pénzeszköz állomány valójában csökkent 2006-hoz viszonyítva, amikor az élelmiszerárak drámai emelkedése elkezdõdött. Manapság a pénz a bankok könyveiben jön létre „hitel” vagy „adósság” formájában, a kölcsönök teljes állománya pedig ebben az idõszakban csökkent. Ez a tõkeáttétel csökkentés (a hitelek leírása, kifizetése új hitelek felvétele nélkül) egyre gyorsuló folyamatán keresztül történt, miközben a másodrendû jelzáloghitel piac összeomlott, a banki tõkekövetelmények pedig szigorodtak. Elsõ hallásra furcsának tûnhet, de minél nagyobb az adósságállomány, annál több pénz van a rendszerben. Az adósságállomány csökkenésével a pénzforrások is csökkennek.

Az árak azért emelkedtek, mert túl sok pénz verseng túl kevés áruért, de az még fontosabb, hogy a pénz csak bizonyos árukat próbál megkaparintani. Az élelmiszer és üzemanyagárak emelkedtek, a lakásárak viszont nem. Ennek eredményeként az infláció összértéke viszonylag alacsony maradt.

Bár lehet, hogy nem a mennyiségi enyhítés tehet a dologról, a befektetõk mégis a FED lépéseinek hatására rohamozták meg az árutõzsdéket. A 2008-as bankválság miatt a FED jelentõsen, szinte nullára csökkentette a bankok által egymásnak nyújtott kölcsönök kamatát. Ennek eredményeként a bankok és ügyfeleik nagyon alacsony kamatra tudnak kölcsönt felvenni az Egyesült Államokban és a felvett összeget külföldön befektetni a magasabb megtérülés reményében. Így jött létre a dollár „carry trade” (tõkeáttétes ügyletek).

Eközben az állami értékpapírok kamata is jelentõsen csökkent, így a befektetõk számára semmilyen biztonságos opció nem marad nyugdíjuk finanszírozására. A „forró pénz”, azaz a magas megtérülést célzó befektetések, menekültek az ingatlanpiacról, széles ívben elkerülve a dollárt és többnyire az árutõzsdén kötöttek ki.

„Ne játssz az étellel” – a régi mondás átértelmezése

Romlandóságuk miatt régen az élelmiszereket nem tekintették jó spekulatív befektetésnek, mivel nem lehet könnyen tárolni a továbbértékesítésig. Az ETF-ek (Exchange Traded Fund, azaz tõzsdén kereskedett indexkövetõ alapok) és egyéb pénzügyi innovációk kiagyalása ezt merõben megváltoztatta.

Eredeti formájában az élelmiszertõzsdei határidõs ügyletek ártalmatlanok voltak, mivel a szerzõdés lejártakor valakinek fizikailag meg kellet vásárolnia az árut az aktuális azaz „spot” árfolyamon. Ennek köszönhetõen a szeszélyes határidõs ár és a reálisabb spot ár viszonylag összhangban voltak egymással. 1991-ben mindez gyökeresen megváltozott. A Harper’s Magazin 2010 júliusában megjelent „Az élelmiszer-lufi: Azaz hogyan éheztet milliókat a Wall Street büntetlenül” címû cikkében Frederick Kaufman a következõket írja:

Az élelmiszerek történelme 1991-ben, egy olyan pillanatban, amikor éppen senki sem figyelt, ominózus fordulatot vett. Ez volt az az év, amikor a Goldman Sachs úgy döntött, hogy napi kenyerünk kitûnõ befektetésnek bizonyulhat…

Sok rabló tõzsdebáró, aranyvadász és nagytõkés régi álma volt, hogy végre olyasmi felett uralkodhassanak, amire minden embernek szüksége van, majd visszatartva a készleteket, a kereslet növekedésével felverjék az árakat.

Frederick Kaufman így magyarázta ezt a pénzügyi innovációt a Democracy Now számára adott interjúban:

A Goldman… kitalálta az áruindex alapot (Commodity Index Fund), aminek az volt a lényege, hogy lehetõvé tette számukra óriási összegek felhalmozását… A mindenki más által alkalmazott vételi és eladási megbízások helyett kizárólag venni kezdtek. Ezt hívják a long pozíció felvételének (going long). Long pozíciót vettek fel határidõs búzaügyletekre… Minden alkalommal, amikor egy-egy ilyen határidõs szerzõdés lejárt, azonos árfolyamon, egy távolabbi határidõre továbbkötötték (roll-over)… És csak vettek, vettek, folyamatosan vettek, amíg soha nem látott mennyiségû határidõs búzapozíciót nem halmoztak fel. Ez a felhalmozás egy nagyon furcsa jelenséget hozott létre a piacon. Úgy hívják „keresleti sokk”. Normális esetben az árak azért emelkednek, mert kevés áru áll rendelkezésre… Ebben az esetben a Goldman és a többi bank egy teljesen természetellenes, azaz mesterséges keresletet teremtettek a búzapiacon és ehhez igazították (felfelé) az árakat. A vörös búza árutõzsdei árfolyama általában 3 és 6 dollár között mozog vékánként. A leírt ügyletek miatt árfolyamuk 12, majd 15, 18 végül 20 dollárra emelkedett. 2008. február 25-én a vörös búza határidõs pozíciója 25 dolláron állt meg. A helyzet iróniája, hogy 2008 a búzatermesztés történelmének legjobb termését produkálta.

Ami még felháborító ebben a helyzetben, hogy míg a Goldman és társai teljesen tönkreteszik ennek a piacnak a szerkezetét, saját magukat a „replikációnak” nevezett szinte ördögi manõver segítségével bebiztosították a piacon kívül. Tételezzük fel, hogy valaki azt akarja, hogy fektessek be neki 100 dollárt a búzapiacon. Megkapom a száz dollárt, amit be kellene fektetnem, de igazából nem kell kifizetnem a teljes összeget. Elég, ha 5 dollárt fektetek be, és ezzel az 5 dollárral tartani tudom a százdolláros pozíciót. Van tehát extra 95 dollárom, amivel azt csinálok, amit akarok. Mit csinált a Goldman és a többi bank ezzel a sok milliárd extra dollárral? A létezõ legkonzervatívabb befektetésbe tették. Állampapírokat vásároltak. Miután több száz milliárd dollár értékben tudtak így állampapírt vásárolni, ebbõl a pénzbõl tõkeáttétes ügyletek segítségével több ezer milliárd dollárt csináltak. Ezt a több ezer milliárd dollárt odaadták a tõzsde spekulánsaiknak azzal a felkiáltással, hogy „Nyomás fiúk! Fektessétek abba, ami ma a legkifizetõdõbb.” Tehát amíg sok millió ember éhezik, ezek a bankárok az õ bõrükön nyert pénz segítségével még több pénzt keresnek maguknak.

Több kutató is alátámasztja az élelmiszerválság kialakulásának fent leírt magyarázatát. 2010 júliusában írt „Hogyan hazardírozott a Goldman Sachs a világ éhezõinek rovására és nyert” címû cikkében Johann Hari ezt írta:

Az élelmiszerárak globális emelkedése 2006 vége felé kezdõdött. Egy évvel késõbb a búza ára 80%-kal, a kukoricáé 90%-kal a rizsé pedig 320%-kal emelkedett. Több mint 30 országban tört ki éhséglázadás és 200 millió ember nézett szembe az éhezéssel. Ekkor hirtelen, mintegy varázsütésre, 2008 tavaszán az élelmiszerárak az elõzõ szintre estek vissza. Jean Ziegler, az ENSZ Élelmezésügyi Különmegbízottja „teljes egészében ember által elõidézett csendes tömegmészárlásnak” nevezte az esetet.

Egyes közgazdászok szerint a gondot a kínai és indiai keresletnövekedés és a kukorica etanol gyártásra történõ felhasználása okozta, de Jayati Ghosh, a New Delhi Közgazdasági Kutatóintézet professzora szerint a valós kereslet ezekben az országokban 3%-kal esett ebben az idõszakban. A Nemzetközi Gabonatanács szerint a globális búzatermelés is növekedett az élelmiszerár válságának idején.

A mára csõdbe ment Lehman Brothers egyik tanulmánya szerint az áruindex spekulációs ügyletek összértéke 13 milliárd dollárról 260 milliárd dollárra emelkedett 2003 és 2008 között. Nem meglepõ, hogy az élelmiszerárak ezzel együtt emelkedtek. Michael Maters, fedezeti alapkezelõ számításai szerint a szabályozott amerikai tõzsdéken a búzaügyletek 64%-át spekulánsok tartották, akiket a búza, mint élelmiszer egyáltalán nem érdekelt. Azért vették, mert az árinfláción keresztül nyereséget reméltek. Soros György azt mondta „ez pont olyan, mint a nyereség érdekében történõ élelmiszer felhalmozás éhínség idején.”

Egy 2009-es tanulmányában Jayati Ghosh professzor összehasonlította azokat az élelmiszereket, melyekkel határidõs piacokon kereskednek azokkal, amelyekkel nem, és azt látta, hogy a határidõs piacokon nem szereplõ élelmiszerek, mint a köles, manióka vagy a burgonya ára csak nagyon kis mértékben emelkedett azokhoz képest, amelyek spekulációs ügyletek áldozatául esnek, mint például a búza esetében.

Nomi Prins, a Mother Jones-ban megjelent cikkében szintén a spekulációt okolja. Azt tapasztalta, hogy a határidõs mezõgazdasági és energia ügyleteket a CDO-khoz (adósságfedezetû kötelezettségek) hasonlóan értékesítik, csak ebben az esetben CCO-nak (árufedezetû kötelezettségnek) hívják õket. Minél magasabbak az élelmiszerárak a CCO befektetõk annál többet keresnek ügyleteiken.

Az elektronikus tõzsdék és származtatott ügyletek – melyek lehetõvé teszik a spekulánsok számára, hogy a határidõs piacokat nagymértékben befolyásolják – szabályozásának szigorítása nélkül nem fog változni a helyzet. Ha ezt elmulasztjuk, ennek a lufinak a robbanása nemcsak otthonainkba fog kerülni. Ezúttal emberéletekkel fogjuk megfizetni az árát.

Mit lehet tenni?

Kaufman adatai szerint a világ éhezõinek száma 250 millióval nõtt. 2010. július 21-én Obama elnök aláírta a Wall Street reformtörvényt, melynek célja a tõzsdei kiskapuk bezárása volt, de Kaufman szerint a törvényben szereplõ megoldások nem fognak mûködni. A Wall Streeti feltalálók új ötletekkel állnak majd elõ, és könnyedén kikerülik a törvényhozás lassú gépezetét. Az élelmiszerspekuláció eltörlésére irányuló kísérletek sem valószínû, hogy sikerrel járnak, hiszen a befektetõknek nem kell mást tenni, mint felvenni a telefont és ügyleteiket máris Londonon keresztül vagy privát ügyletként bonyolíthatják.

Alternatív megoldásként Kaufman egy globális gabonatartalék felállítását javasolja, melynek segítségével a szabályozó testületek akkor vinnék a búzát a piacra, amikor erre az árstabilizáció szempontjából szükség van. Bill Clinton idején az Egyesült Államok egész nagy gabonatartalékkal rendelkezett, mielõtt a szabályozás ellenességi mánia elkezdõdött. Az 1938-as Mezõgazdasági törvényben Roosevelt elnök jelentõs gabonatartalék fenntartását ígérte.

Chris Cook, a Globális Energiapiac volt igazgatója szerint:

Az egyetlen hosszú távú megoldás a piac teljes szerkezeti átalakítása. Elõször is meg kell szabadulni a közvetítõktõl. Ez a folyamat már elindult. Másodsorban pedig létre kell hozni egy megállapodást a termelõ és fogyasztó országok között. Nevezhetjük ezt akár Bretton Woods kettõnek is.

A spekulációs piacokat ma többnyire nem a kapzsiság, hanem a félelem hajtja. A befektetõk biztos, megfelelõ hozamot ígérõ ügyleteket keresnek, amibõl nyugdíjas éveikben megélhetnek. Azért van szükségük ezekre a befektetésekre, mert munkaadóik és a kormány nem nyújtanak számukra biztonságot.

Volt idõ, amikor az állampapírok biztonságos és elegendõ befektetésnek számítottak a nyugdíjasok számára. Azóta azonban a kamatok összege jelentõsen esett és a befektetõk inkább az önkormányzati kötvényeket kezdték elõnyben részesíteni. Most már ez a piac is összeomlóban van, mivel számos ilyen kötvény kibocsátója csõd közeli helyzetben van. A városok, megyék és államok nem részesülnek a bankoknak nyújtott mennyiségi enyhítés eszközeibõl, pedig nem a helyi önkormányzatok, hanem a bankok okozták a válságot.

Forrás: www.idokjelei.hu

 

Kommentek

Felhasználónév:
E-mail:
Nem publikus
 
 

Hírlevél feliratkozás


Terméket elhelyeztük a kosárba!
Tovább vásárolok Vásárolok