A „polgári lakosság védelmének” ürügyén az Egyesült Államok és a NATO megtámadta Líbiát és minden erejével azon van, hogy az ország vezetõjét eltávolítsa pozíciójából. Természetesen merõ véletlenségbõl, Líbia az egyik legnagyobb olajtermelõ hatalom Afrikában. Azt talán nem mindeni tudja viszont, hogy nem sokkal a támadás megkezdése elõtt Kadhafi elhatározta az arany dinár, azaz egy egységes afrikai valuta bevezetését, ami helyettesítette volna a dollárt és lehetõvé tette volna Afrika nemzetei számára, hogy nagyobb részt szerezzenek a világ vagyonából. Nehéz lenne a véletlen számlájára írni, hogy Saddam Hussein, Irak volt vezetõje ugyanezt akarta véghezvinni, mielõtt az Egyesült Államok lerohanta volna országát tömegpusztító fegyverek után kutatva.

Még egyszerûbben fogalmazva, ha olajban gazdag országok úgy határoznak, hogy dollár helyett egy másik valutában kívánnak kereskedni, azzal lecsökkentik a dollár iránti keresletet és veszélybe sodorják annak tartalékvaluta szerepét. Sok szakértõ gondolja, hogy ez a dollár gyors halálához vezetne, amit ma már egyébként is csak az emberek hite tart életben. Az emberek hite egy olyan kormányban, amely évenként 1500 milliárd dolláros deficitet termel.

A dollár napjai meg vannak számlálva és a legtöbb elõrelátó befektetõ az aranyba és egyéb nemesfémekbe, azaz olyan valutákba menti dollárbefektetéseit, amit nem lehet a semmibõl elõállítani vagy büntetlenül, a teljes elértéktelenedésig nyomtatni. Ez nem egy újabb hisztéria vagy nemesfém lufi. Az arany rendületlenül halad az 1800 dolláros az ezüst pedig az 50 dolláros árfolyam felé, ráadásul az ezüst hiánycikk is.

Van, aki úgy gondolja, hogy a NATO katonák a polgári lakosok védelméért harcolnak, van, aki szerint az olajért megy a harc, megint mások azt feltételezik, hogy az egész hadjárat annak érdekében indult, hogy megakadályozzák Kadhafit az arany dinár, az egységes afrikai valuta bevezetésében.

„Ez egy olyan dolog, amit szinte csak titokban lehetne véghezvinni, mert amint valaki kimondja, hogy át akar állni a dollárról valami más valutára, azonnal célponttá válik,” mondta Dr. James Thring, a Béke Minisztériuma (Ministry of Peace) alapítója. „Kadhafi két konferenciát is szervezett ezzel kapcsolatban, egyet 1986-ban, a következõt pedig 2000-ben. Mindenkit érdekelt a dolog és a legtöbb afrikai ország nagyon lelkesen fogadta a kezdeményezést.”

Kadhafi nem adta fel. A megszállás elõtti hónapokban többször is megkereste az afrikai és muzulmán nemzeteket, hogy összefogva létrehozzák a dollárral és az euróval is versenyre kelõ egységes valutát. Azt tervezték, hogy ezentúl csak arany dinárban lennének hajlandók kereskedni.

Egy ilyen kezdeményezés átrendezné a világ gazdasági erõviszonyait.

Onnantól kezdve egy ország vagyona attól függne, hogy mennyi arannyal rendelkezik, nem pedig attól, hogy mekkora volumenben kereskedik dollárral. Líbiának 144 tonna aranya van. Az Egyesült Királyság például kétszer ekkora aranykészlettel rendelkezik, az ország lakossága azonban Líbiáénak a tízszerese.

„A központi bankokat irányító hatalmi elit semmiképpen sem nézné jó szemmel, ha Kadhafi dollár helyett más valutában, mondjuk arany dinárban kezdené árulni az ország olajkészletét és egyéb forrásait,” mondta Anthony Wile, a Daily Bell alapító-fõszerkesztõje.

„Igen, egy ilyen lépés mindenképpen szükségessé tenné az elit számára Kadhafi elmozdítását az ország élérõl, valami mondva csinált ürügy alapján.”

Korábban is láthattunk erre példát.

2000-ben Saddam Hussein bejelentette, hogy dollár helyett euróban kíván kereskedni. Egyesek úgy gondolják, hogy a szankciók bevezetésére, majd Irak megszállására azért került sor, hogy az Egyesült Államok megakadályozza a dollárról euróra történõ átállást az OPEC országokban.

Az arany dinár bevezetése mindenképpen komoly hatással lenne a világgazdaságra, azonkívül nagyobb hatalmat biztosítana Afrikai népeinek, amit az aktivisták szerint az USA minden erejével szeretne megakadályozni.

Az Egyesült Királyság aranykészletét valahol az ország mélyén, egy szigorúan õrzött páncélteremben tárolják. Mint a legtöbb fejlett országban, Angliában sem áll a keresletnek megfelelõ mennyiségû arany az emberek rendelkezésére.

A Líbiához hasonló országokban és az öböl-menti államokban azonban más a helyzet. Az arany dinár lehetõvé tette volna az olajban gazdag afrikai és közel-keleti országok számára, hogy energiaforrásokra éhes ügyfeleiknek azt mondhassák: „Sajnáljuk! Az árak felmentek és mi aranyat akarunk!”

Egyesek úgy gondolják, hogy az Egyesült Államok és NATO szövetségesei ezt nem engedhették megtörténni.