A közelmúlt világában a legnagyobb érték az információ volt. Szokták is a társadalmat, az “információs társadalom” jelzõvel illetni. Információ kell mindenhez, bankbetétekhez, vagy épp egészségünkhöz. A feladatot sikeresen megoldottunk, a mobiltelefonok és az internet nyújtotta lehetõségek sora áll rendelkezésre. 

Mostantól globális társadalmunkban, tehát hazánkban is, az információ mellett, az energia képviseli a meghatározó értéket.

Gyakran védik a kapitalizmust, a fejlõdést ösztönzõ hatásával. Ez az érvelés helytálló, csakhogy mindig korábbi, vagy egyéb, “konkurens” társadalmi rendszerekkel vetik össze. A folyamatos fejlõdést ugyanakkor nem csak a rendszer jelenlegi formájában lehet megvalósítani. Sõt, amint látni fogjuk, az út, amin eddig haladtunk, a továbbiakban járhatatlan.

A piacgazdaság, mint minden társadalmi, gazdasági rendszer, az anyagi javak (ingatlanok, termékek) elosztását hivatott szabályozni. Van is mit elosztani, hiszen a 20 évvel ezelõtti szinthez képest is mesébe illõen fejlettek vagyunk. Gondoljunk csak az automatizációs eljárásainkra, informatikai rendszereinkre vagy a közlekedéstechnológia rohamos elterjedésére. Hányan közülünk vágyakoztak még nem is olyan rég “nyugati autóra”?

A fejlõdés viszont fizikai szempontból nincs “ingyen”. Van ugyanis a fejlõdés és a fizika között egy rendkívül szoros kapcsolat. Az emberi társadalom fejlõdése eddig, rohamos energiabevitel-növekedést kívánt meg. Az egyszerûség kedvéért, teljesen nyilvánvaló, hogy országunk több üzemanyagot, és áramot fogyaszt, mint 1990-ben. Több és gyorsabb autó, több és gyorsabb mikroprocesszor. 

Ezek után következzen egy igazi közhely: rohamosan drágul az energia. Érezzük minden tankoláskor, az utcákon pedig édesanyák, és nagymamák beszélnek arról, hogy ismét több lett a számla. 

A történelem során az emberiség fejlõdése alapvetõen az energia felhasználással köthetõ össze. Amikor megtanultunk a tûzzel bánni, északi vidékeken, vagy hideg telekkel rendelkezõ, kontinentális éghajlatokon is megtelepedhettünk. Szeretett hazánkban, telente a tûz melege nélkül, bizonyosan nagyon nagy gondban lettek volna honfoglaló õseink. Azokat az anyagokat, melyeket akkoriban tüzelésre lehetett használni, összefoglalóan biomasszának nevezzük. Beletartozik minden energetikailag hasznosítható növény, termés, melléktermék, növényi és állati hulladék. (Wikipedia nyomán: http://hu.wikipedia.org/wiki/Biomassza) Ha úgy tetszik fenntartható energiaforrás, ha betartjuk azt, hogy mindig csak annyit veszünk ki a természet rendszerébõl, amennyivel hosszú távon nem csökkentjük a teljes állományt. Sõt, az így kibocsátott Co2 mennyisége a természet által könnyedén feldolgozható. 

1780-ban Lavoisier felfedezte a szenet. Ezzel az akkori emberiség hatalmas mennyiségû új energiaforráshoz jutott. Az iparosodás kezdetén felfedeztük az energiafelhasználás új módját is, a “tûzzel hajtott” gépeket. Legyen a kifejezés bármilyen szokatlan, hûen tükrözi az eljárás lényegét. Megtanultuk mozgási energiává alakítani a tûz melegét. Ugyanakkor, a szén felhasználásával le is tértünk a “fenntartható pályáról”. Elõször is a szén, emberi léptékkel mérve, nem megújuló. Másodszor pedig, a kibocsátott Co2 mennyiség nagyságrendekkel nagyobb, mint a biomassza esetében. A Co2 mennyiséget pedig, ha tetszik, ha nem, nem lehet a végtelenségig növelni. 

A következõ fordulat a kõolaj felfedezése, amely végképp, és teljes mértékben átrendezte világunk gazdasági lehetõségeit. A belsõ égésû motorok megjelenésével és rohamos elterjedésével ez a folyamat napjainkban teljesedett ki, és legtöbbször globalizáció néven emlegetjük. 

A 90-es és 2000-es évek elsõ felében gyakran elhangzott a TV híradóban, hogy a gazdaság teljesítménye, hol és hány százalékos növekedést ért el. Ehhez természetesen folyamatosan növekvõ energia bevitelre is szükség volt. Az összefüggés annyira létezõ, hogy a tudósok, rendszeresen igyekeztek minél pontosabban megjósolni, hogy egy adott idõpontra (mondjuk 2010-re) mennyivel fog nõni az emberiség energiaszükséglete (http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/5/5b/World_energy_use_projections.png).

Az egyes energiaforrások kitermelése, egy “dombszerû” görbével írható le. A kitermelés kezdetén, kis mennyiséggel indul, miután igyekeznek egyre többet, és többet a felszínre hozni. Természetesen a mennyiséget nem lehet a végtelenségig növelni, ezért a kitermelést leíró görbének, valahol keletkezik egy csúcspontja. Példaként, az olaj kitermelésének is ilyen képet mutat a görbéje (Google keresõkulcs: „Hubbert-curve”). 

Mégsem hallunk sehonnan olyan híreket, hogy -példánknál maradva- az olaj elfogyott. Nem is fogyott el, és még egy ideig nem is fog. Egy nagyon fontos tényt azonban mindannyiunknak meg kell érteni. Az energiaforrásoknak nem kell teljesen kimerülnie ahhoz, hogy a jelenlegi rendszer instabillá váljon, elég, ha a folyamatos növekedés igényének nem tudunk eleget tenni. 

A piacgazdaság jelenlegi formája, nem csak, hogy biztosítja a fejlõdést, hanem egyenesen mûködésének feltétele az. Ahhoz viszont, hogy fejlõdésünk ebben az irányban folytatódjon tovább, egyre több energiára van szükség. A végtelenségig több és több energia pedig nincs. Van még, de ahelyett hogy egyre több lenne, egyre kevesebb lesz.

Ezért, az energia jelenlegi formája soha többé nem lesz olcsóbb, mert “viszonylagos hiány” alakult ki belõle. 

Nagy tisztelettel említeném, Végh László, Szám Dorottya, és Hetesi Zsolt nevét. A Fenntartható Fejlõdés és Erõforrások Kutatócsoport, melynek mind tagjai, -többek között- a felkészülés fontosságát hangsúlyozza. Könyvük címe és rövid ismertetõje:

“Utolsó kísérlet - Híradás a föld állapotáról

Ez a könyv a világválság emberi és anyagi hátterérõl, az összeomlással fenyegetõ átmenet várható lefolyásáról és a felkészülés lehetõségeirõl szól. Elõrebocsátanánk, a Kárpát-medence népei a világ többi részéhez viszonyítva jobb jövõben reménykedhetnek. De a megmaradásra csak akkor lehet számottevõ esélyünk, ha már most szembenézünk azzal, hogy ténylegesen milyen helyzetben vagyunk, mi várhat reánk és felkészülünk a jövõre.” 

Kutatócsoportjuk eredményei kimagasló figyelmet érdemelnének. A téma iránt bõvebben érdeklõdõknek, ajánlott a teljes mû elolvasása, illetve weboldaluk (www.ffek.hu) tanulmányozása. 

A következõkben kialakítunk egy tervet, amely az elõzõ bejegyzésben tárgyalt monetáris felségjogunk alkalmazásával, lehetõséget teremt importfüggõségünk mérséklésére, hazánk gazdaságának felélénkítésére, egyúttal a munkanélküliség minimalizálására.