5 éves árfolyam
Gold Chart
1 éves árfolyam
Gold Chart
1 napos grafikon
Gold Chart

Központi banki aranyroham?

2012.11.07. 12:41 - Piaci hírek

 Forrás: eftdailynews.com

Charles Goyette a következõket írta az aranyról:

Miután megtudta, hogy Franciaország aranyát az amerikai Fed tárolja, Charles de Gaulle, francia elnök a korabeli híradások szerint a következõket mondta: „Alig tudtam aludni egy ilyen felállás mellett.” Ezért 1965-ben parancsot adott a francia tengerészetnek, hogy hajóik az Atlanti óceánt átszelve vegyék fel és szállítsák haza, a Banque de France párizsi fiókjába, az ország 150 millió dollár értékû, a Fed New Yorki páncéltermében tárolt aranykészletét.

Ez bölcs lépés volt de Gaulle részérõl és összhangban van a sokak által osztott jó tanáccsal: Ne bízd az aranyad másra. Fizikailag is legyen tulajdonodban.

De Gaulle rájött az Egyesült Államok által folytatott nemzetközi szélhámosságra. Az USA azt ígérte, hogy bárki visszakaphatja a nála tartott aranyát unciánként 35 dollárért. Azonban a csekkhamisítókhoz hasonlóan, az USA esetében is egyértelmû volt, hogy több dollárt nyomtattak, mint amennyit visszaválthattak az általuk diktált ütemben.

De Gaulle megelõzte a falkát. Idõvel a többi nemzet is rájött, hogy valami nem stimmel és elkezdték visszakövetelni aranyukat a tulajdonukban lévõ dollárért cserébe. Washingtonból elkezdett kiáramolni az arany és helyette sok milliárd papírdollár érkezett.

Igazi roham volt az Amerikában tartott arany ellen.

Egyetlen márciusi napon, 1971-ben, 400 tonna aranyat vettek ki a London Gold Pool-ból, ami az árfolyam mechanizmus végleges bezárását eredményezte. Augusztusra Nixon elnök be is zárta az aranyablakot, ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az USA nem volt képes betartani a dollár konvertibilitására adott ígéretét.

Németország felelõsségre vonhatóságot akar

Franciaországhoz hasonlóan, Németország is személyesen ismeri a fiat valutákkal járó hiperinfláció keserû tanulságait. Nem meglepõ, ha a két ország elsõként kongatja meg a vészharangot, amikor szélhámosságot szimatol. Mostanra valószínûleg mindenki hallott az idevágó német intézkedésekrõl, amelyek szoros összefüggésben vannak a világ központi bankjaival és a rájuk bízott arannyal kapcsolatos aggodalmakkal.

Ambrose Evans-Pritchard, a Telegraph cikkében Németország Londonban, Párizsban és New Yorkban õrzött aranyának vizsgálatáról ír:

A német számvevõszék jelentésében közölte a törvényhozókkal, hogy az aranyat „soha nem ellenõrizték fizikailag” és utasította a Bundesbankot, hogy intézkedjen az arany tárolására szolgáló helyszínekre történõ bejutást illetõen.

Kérte ugyanakkor 150 tonna arany három éven belüli hazaszállítását, hogy ellenõrizhessék az arany minõségét és a rudak súlyát. A jelentés leírja, hogy Frankfurt nem rendelkezik számozott aranyrúd jegyzékkel.

Kitért arra is, hogy a Bundesbank még 2000-ben és 2001-ben 1440 tonnáról 500 tonnára csökkentette Londonban tartott aranykészletét, a drága tárolási költségekre hivatkozva. A nemesfém szállítmányt légi úton szállították Frankfurtba.

Az ellenõrzés eredményeként az is kiderülhet, hogy a különbözõ központi bankokban tárolt német arany hiánytalanul megvan. Az is elképzelhetõ, hogy Franciaország aranykészlete még évtizedekig biztonságban lett volna a Federal Reserve páncéltermeiben, de a jelen idõk monetáris kockázatokkal terhes környezetében fontos a körtekintõ magatartás.

Mit tettek a központi bankok az emberek aranyával?

Egy viszonylag friss cikkben foglalkoztunk már a kérdéssel, hogy vajon a központi bankok tényleg rendelkeznek-e az arannyal, ami állításuk szerint birtokukban van. Amit nem mindenki ért, hogy még ha az arany valóban ott is van fizikailag a mondott helyen, vitatható, hogy ki az arany igazi tulajdonosa, illetve, hogy kinek adták azt kölcsön, ígérték oda fedezetként, használták swapokra vagy adták el.

A fent idézett Telegraph cikk is utal a jogcím kérdésére, leírva, hogy „a német számvevõszék azután hozta intézkedését, hogy a „Hozzák vissza az aranyunkat” elnevezésû német civil kampányszervezet és amerikai szövetségese, a Trösztellenes Arany Bizottság azt állítják, hogy a hivatalos adatoknak nem lehet hinni.” Szerintük a központi bankok aranykészleteik jelentõs részét régen kiadták hitelre vagy shortolták.

Hogy az aranyrudak valóban ott vannak-e ahol lenniük kéne, leltár kérdése. A jogcím kérdését egy alapos felülvizsgálat lenne képes megválaszolni, azonban még akkor is megmarad a központi bankok és egyéb lerakatok birtokában lévõ arany hitelességének kétsége.

A másik aggasztó tényezõ a hamis aranyrudak létezése. Nem elhanyagolható kérdés, amit mi sem bizonyít jobban, minthogy most elsõ alkalommal ellenõrizték a New Yorki Fed birtokában lévõ arany egy részének tisztaságát. Az eredményeket nem hozták nyilvánosságra.

Záró gondolatok

Akik 1971. augusztus 15 után jelentkeztek aranyukért elkéstek. De Gaulle már az elõtt tudta, hogy valami nincs rendben az USA monetáris politikájával és gyakorlatával, hogy Nixon bejelentette volna, országa nem tudja betartani az arany visszaszolgáltatására tett ígéretét. A mai nehéz gazdasági környezetben Németország monetáris ösztöneire hallgat.

Számos figyelmeztetõ jel mutatja, hogy a monetáris körülmények egyre sérülékenyebbek és a fiat dollár napjai meg vannak számlálva. Jó lenne tudni, hogy legalább a nép aranya megvan-e.

Mindettõl függetlenül emlékezzünk: Ne bízd az aranyad másra. 

Forrás: www.idokjelei.hu

Kommentek

Felhasználónév:
E-mail:
Nem publikus
 
 

Hírlevél feliratkozás


Terméket elhelyeztük a kosárba!
Tovább vásárolok Vásárolok