Az infláció augusztusban még nem az élelmiszerek drágulása miatt jutott fel két és fél éves csúcsra. Az idényáras termékek (zöldségek, gyümölcsök) szezonális áresése idén is gondoskodott róla, hogy az élelmiszerek teljes körében érvényesüljön a havi árcsökkenés (-0,9%). Az árnyomást inkább az okozta, hogy az üzemanyagok ára egy hónap alatt 3,6%-kal emelkedett, illetve hogy a ruházkodási cikkeknél a tavalyinál jóval kisebb mértékû volt a szezonvégi leárazások hatása. 

A többi termékkörben nem történtek látványos változások, bár azért az megjegyzendõ, hogy a havi alapon mért augusztusi élelmiszer-áresés ellenére az itt megfigyelt éves drágulás már az átlagot meghaladó mértékû. A szakértõk ezen a területen további drágulásra számítanak. 

Úgy tûnik tehát, hogy az ársokkok folyamatosan jönnek: év elején az áfa két százalékpontos emelése nyomán ugrott meg az infláció, majd a februári jövedékiadó-emelések hatása az év közepéig érezhetõ maradt, majd a nyári hõség következik. Ez felülírja a korábbi prognózisokat, hiszen ahelyett, hogy 5 százalék felé csordogálna a fogyasztói árindex, négyéves csúcsra szökhet a kora õszi hónapokban. Ráadásul még az sem kizárható, hogy a 600 milliárd forintos költségvetési lyuk befoltozására szolgáló kormányzati intézkedések is árfelhajtó hatásúak lesznek a jövõ év elején, így amikor az idei hasonló intézkedések kiesnek az egy évre visszatekintõ mutatóból, akkor sem esik majd látványosan az árindex. 

Az inflációs nyomás erõsödésére utalnak a maginflációs adatok is. Ezekbõl a hektikus ármozgású, egyedi tényezõk által befolyásolt árú termékek kiesnek (például a nyers élelmiszer és az üzemanyag is), mégis magasan áll a mutató. Sõt, az utóbbi három hónap évesített áremelkedése elérte a 4 százalékot, ami arra utal, hogy a drágító tényezõket csak korlátozottan tudja visszafogni a szûk belsõ kereslet. 

A fentiek fényében jó lenne valamit mondani a kamatkilátásokról, de sajnos nemigen lehet. A monetáris tanács megosztottsága igen nagy, a legutóbbi ülésen a kamatcsökkentést kiharcoló külsõ tagok csendben vannak. Így csak annyit tudhatunk, hogy a növekedési megfontolások játszottak szerepet a monetáris lazításban. Azóta az inflációs és a növekedési aggodalmak is erõsödhettek, de hogy ezek milyen relatív súllyal szerepelnek a döntéshozók fejében, nem tudni.

Forrás: www.portfolio.hu