Forrás: Zerohedge.com

Az Egyesült Államok után Németország rendelkezik a legnagyobb aranytartalékkal a világon. A 80-as évek óta ennek az aranykészletnek a javát a New Yorki Fed páncéltermében õrzik (ami a készlet 45%-a, szemben a Londonban tartott 13, a párizsi 11 és a Frankfurtban lévõ 31%-kal).

Ennek ismeretében jó tudni, hogy a Bundesbank január 21-én bejelentette, a New Yorkban elhelyezett aranykészlet nagy részét, a Párizsban tartott készletnek pedig az egészét hazaszállítják Frankfurtba.

A New York Times a következõket írta:

Németország aranykészletének csaknem a fele, sok milliárd dollár értékû geopolitikai történelem, a New Yorki Fed páncéltermében van elásva Manhattan utcái alatt.

A német központi bank azonban bejelentette, hogy ennek jelentõs részét, pontosan 300 tonnát, szeretne visszakapni.

A Bundesbank szerdán jelentette be, hogy készleteit elkezdi hazaszállítani, azzal a céllal, hogy a német aranykészlet legalább fele, a jelenlegi nem egészen egyharmadhoz képest, 2020-ra a Bundesbank páncéltermeibe kerüljön, nyilatkozta a bank.

A lépés részeként a Banque de France párizsi páncéltermében õrzött 374 tonna egészét hazaszállítják, ami a teljes készlet 11 százaléka. A Bundesbank illetékesei sietve hozzátették, hogy a döntésnek semmi köze a franciákba vetett bizalom esetleges megrendüléséhez. Ehelyett a döntést azzal indokolták, hogy a két ország most már közös valutát használ, így már nincs szükség biztosítékra az árfolyameltérések fedezetéül.

A bejelentést a szokásos politikai nyilatkozatok kísérték, kihangsúlyozva, hogy a német döntést nem az amerikai Fed vagy a francia központi bank iránti bizalomhiány motiválta, az üzenet azonban így is egyértelmû: Németország látja az írást a falon és biztonságban akarja tudni saját aranyát.

Ne felejtsük el, hogy Németország az elmúlt két év java részét a pénzügyi káoszra való felkészüléssel töltötte. 2011 õsze óta a következõ intézkedéseket hozta:

1. Új törvényeket fogadott el, amelyek lehetõvé teszik Németország kilépését az eurózónából, az EU tagság megõrzése mellett.
2. 480 milliárd euró elõirányzásával felfrissítette a Különleges Pénzügyi Piaci Stabilitási Alapot (SoFFin), és egyúttal utat biztosított a német bankok számára, hogy megszabadulhassanak eurózónabeli kötvényeiktõl, amennyiben ez szükségessé válik.
3. Olyan reformokat vezetett be, amelyek lehetõvé teszik, hogy szükség esetén akár 30 napra lezárják a német határokat (hogy az emberek és a tõke ne hagyhassa el az országot).
4. Létrehoztak egy munkacsoportot, hogy felmérje egy esetleges görög kilépés, valamint egy esetleges francia összeomlás gazdasági hatásait.
5. Franciaországban õrzött teljes aranytartalékát és az Egyesült Államokban lévõ készletek egy részét hazaszállíttatja.

Ezek igazolható tények, amikrõl a nyugati média nem szeret beszélni, pedig a pontok összekötése már nem is olyan nehéz: Németország olyan tartalékterveket léptet életbe, amelyek segítségével tûzfalat húznak saját pénzrendszerük köré, az EU esetleges összeomlása esetére.

Végezetül pedig érdemes megemlíteni milyen drámai mértékben romlott a világ központi bankjai közötti kapcsolat.

A válság 2008-as kirobbanása óta a világ központi bankjai összesen 10.000 milliárd dollárt pumpáltak a globális pénzrendszerbe. Minden fontos központi bank, Németországtól az Egyesült Államokon keresztül egészen Kínáig le akarja értékelni saját valutáját az export élénkítése és az adósságterhek csökkentése érdekében (még Kína is több mint 200 százalékos GDP arányos adóssággal küzd, a valós adatok szerint).

Ez a leértékelési verseny vezetett a világ központi bankjai közötti feszültség erõsödéséhez. Ezt soha nem fogjuk saját szájukból hallani, hiszen minden központi bank elsõdleges feladata az lenne, hogy erõsítse a rendszerbe vetett bizalmat.

A látszólagos jó szándék és az idõnkénti szükségszerû összehangolt intézkedések vékony máza alatt azonban egyre kézzelfoghatóbb a feszültség. A dollár minden egyes leértékelése felveri az euró árfolyamát, ami árt a német exportnak és felbõszíti a Bundesbankot.

A Bundesbank tavaly õsszel már leadott egy figyelmeztetõ lövést, amikor bejelentette, hogy auditálni fogja a New Yorki Fednél letétbe helyezett aranykészletét. Aki nem tudná, még soha egyetlen nagy pénzügyi importõr sem kérdõjelezte meg a Fed megbízhatóságát. Az õszi bejelentéskor pedig Németország még csak nem is utalt arra, hogy az aranyat el is akarná szállíttatni.

Visszatérve a jelenhez pedig azt látjuk, hogy Németország nemcsak auditálta és ellenõrizte a Fednél letétbe helyezett aranykészleteit, hanem haza is akarja vinni. Egyszerûen fogalmazva ezzel Németország azt mondta, hogy A) nem bízik a Fedben és B) elege van az eddigi játszadozásból.

Az idõ elõrehaladtával a helyzet valószínûleg tovább romlik. Maga a tény, hogy Németország teljes franciaországi aranykészletét hazaszállítja, nem sok jót ígér a francia-német kapcsolatok szempontjából, fõleg ha a helyzet egyéb tekintetben is élezõdik. Nem mintha Európa arról lenne híres, hogy az egyes államok jól kijönnek egymással… 

Forrás: www.idokjelei.hu