A válság elmélyülésével, a legfeljettebb országok között is komoly méreteket öltött a munkanélküliség. (http://en.wikipedia.org/wiki/List_of_countries_by_unemployment_rate)

A kormányprogramok szerte a világban munkahelyteremtésrõl beszélnek, ami jelen körülmények között lehetetlen. 

Az automatizációnak köszönhetõen egyre kevesebbet kell dolgoznunk, csakhogy ennek nem mi magunk vagyunk a haszonélvezõi. Az automatizáció ugyanis cégek kezében van, vagyis azok tulajdonosainak kezében. Ha magyarországon valaki nem dolgozik, az annyit jelent “munkanélküli”, nem pedig az automatizáció következtében jól megérdemelt pihenését tölti. Ezt a problémakört rövid távon orvosolni nem lehet, hazánk lehetõsége jelen pillanatban az „emberi erõforrások” optimalizálása. Köztudott az emberi erõvel, kézzel készült termékek kiváló minõsége, tartóssága. Nem ritka, hogy felsõ kategóriába tartozó autógyárak, és egyéb luxus márkák mondanak le az automatizációról a magasabb színvonal érdekében. Ugyanez, egy relatíve olcsó munkaerõvel megvalósítva, költséghatékonyságot is eredményez.

Magyarország néhány specialitása, miszerint “munkanélküli segélyt”, “kisebbségi támogatást”, és hasonló elnevezésû juttatásokat adunk honfitársainknak. Ezzel megvetést idézünk elõ az egyik oldalról, és az önbecsülés hiányát, szégyenérzetet a másik oldalról.

Mindeközben a helyzetet már-már nevetségessé teszi, hogy mindezt egy olyan országban tesszük, ahol bõven van munka. Közterületeink rendezetlenek, ápolatlanok, némely környékeink az igénytelenség határát súrolják. Az utak állapota katasztrofális.

Érdekesség, hogy Angliában, néhány napos képzés után magyarok dolgoznak az idõsgondozásban, otthonápolásban.

Meg kell e tán vetnünk a munkának bármilyen formáját? Esetleg szégyellnünk kéne? Az igazság az, hogy minden egyes emberre szükségünk van. A munka, természetesen, soha nem kötelezõ.

Egyszer egy kisebbségi asszony, két vidám leány gyermekével megszólított, hogy az akkumulátorra, ami az udvaron a rossz lécek közt hever, szükségünk van e még. Kidobásra ítélt, 10 éves ólom akkumulátor volt, hol indított, hol nem. Tájékoztattam, hogy nem kell, viheti, de megkérdeztem mire használják. Azt mondta megpróbálják felönteni valamiféle savas vízzel, valamint kitisztítani hátha jó lesz. Utánna, látván és érezvén, hogy beszélgetek vele, és mosolygok rájuk, megkérdezte: “rossz vasak nincsennek véletlenül?”

Mi oka lehetett hogy nem vallotta be mi a célja az akkumulátorral? Csak nem azért, mert szégyenkeznie kell a munka miatt amit végez? Bizonyosan a MÉH telepre vitte.

Igen, rengeteg hírt hallottunk ennek a fajta munkavégzésnek a “túlkapásairól” az elmúlt években. De, tudjuk-e mindannyian, mennyi anyag van felhalmozva az országban, házainknál, sokszor idõs embereknél akiknek nem is jön rosszul a pár forint amit érte kapnak? Minden anyagra szükségünk van, és az effajta munka fontosabb mint valaha, hiszen az ujrahasznosítási folyamat elkerülhetetlen része. Melyikünk ne lett volna fém, vagy papírhulladék gyûjtésen az általános iskola keretein belül?

Mindeközben, az anyagok (például zártszelvények, vagy építõanyagok), magasabbak mint valaha.

Jó munkát kivántam nekik az akkumulátorhoz.

Sokan panaszkodnak, hogy ha valahol viszont adnak vasat, utána újra és újra jönnek emberek, és kérdezõsködnek. A szervezettség hiánya.

Arra, hogy az emberi erõforrásokat mennyire nem szabad elpazarolnunk, illetve milyen fontos az egyénnek az önbecsülés, remek példa a következõ:

Ausztriában egy Liezen nevû városban szemlátomást testi és szellemi komplikációkkal élõ fiatalember, kultúrált eszközzel szedi a hulladékot, kéretlen faleveleket. Mosolyogva, jár-kel, köszön az embereknek, és õk örömmel visszaköszönnek neki. Dolgozik, és élvezi. 

Had élvezze nálunk is mindeki a munkáját. Tisztelnünk kell egymást, mi több, 

hinnünk kell egymásban. 

Az önbizalom, ha alázattal és szorgalommal párosul, a legjobb dolog ami létezik.Maga a Hit az, ami erõt ad, tovább visz. Hit a céljainkban. Senkitõl nincs jogunk elvenni az önbizalmát, a saját magába vetett hitét, amely nélkül a cél, hiteltelenné válik. 

Mekkora jelenleg, a depressziósok aránya hazánkban? 

Minden létezõ dolog, ok-okozati összeffüggések eredménye.

Minden, és mindenki aki létezik, okkal és céllal van itt.